Nemzetközi Fejlesztési Együttműködés Tanácsának ülése

2010. december 1.
Glatz Ferenc vezetésével ülést tartotta Magyar Köztársaság Nemzetközi Fejlesztési (NEFE) Tanácsa, amelyen az EU új Nemzetközi Fejlesztési irányelveit (Zöld könyv) tárgyalták meg. Bevezető előadásokat Hóvári János helyettes államtitkár és Makkay Lilla főosztályvezető tartottak. Glatz Ferenc hangsúlyozta: az európai országoknak érdekük a fejlesztéspolitika, egyben eszköz is a globális politikai háló kiépítéséhez, amely nélkül a planetáris veszélyek (erőszak, természetpusztítás stb.) nem kezelhetőek. Glatz Ferenc 8 pontban foglalta össze javaslatait.
 
„Az EU fejlesztéspolitikai elveihez (ún. Zöld könyvhöz)
  1. Bizonyítottnak látjuk az EU-tagállamok – és az EU részéről – az aktívabb fejlesztéspolitika kiépítését, amelyet a lisszaboni irányelvek rögzítenek. Javasoljuk kiegészíteni az érvelést: a fejlesztéspolitika nemcsak humanitárius aktivitás a részünkről, hanem jól felfogott érdekünk is. Érdekünk a globalizálódó világban az emberi kapcsolatok világhálójának kiépítése; érdekünk, hogy a globális természettörténelmi folyamatokat a kiépítendő globális politikai háló segítségével kezelni tudjuk. És érdekünk a fejlesztéspolitika, mert ennek segítségével a fejlődő világ népei körében megismertetjük országainkat, kultúráinkat, majd építhetjük gazdasági-kereskedelmi kapcsolatainkat.
  2. Földünk mint élőhely nem őrizhető meg, ha nem követünk el mindent az új, globálisan érvényes erkölcsi világrend kiépítésében. A fejlesztéspolitika ezen planetáris elv érvényre juttatásában kiemelten fontos eszköz lehet. Legyen szó akár az ember–ember elleni fellépések (erőszak), akár a természetpusztító akciók megakadályozásáról.
  3. Irányt adó legyen politikánkban: a fejlett országok fejlesztéspolitikája egyben beavatkozás is egy tőlünk eltérő módon fejlődött társadalom mindennapjaiban. A fejlesztési aktivitás rendkívüli tapintatosságot kíván, a helyi hagyományok és szokásrend alapos megismerését. Semmiképpen ne legyen az a mi világunk értékrendjének, intézményeinek ráerőltetése a helyi társadalmakra.
  4. A fejlesztéspolitikai tevékenységünk kiemelt iránya a helyi élelmiszer-, energia- és ivóvízgondok megoldása. E téren is tartsuk szem előtt – és a helyi társadalmaknak is hangsúlyozzuk –: mind az élelmiszertermelés, mind az ipari fejlesztés beavatkozás is a természet eddigi rendjébe, az ember és természet viszonyába. A fejlesztés természetesen technikai modernizáció, de legyen ez ökológiailag hatékony beavatkozás a természeti viszonyokba, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodásba.
  5. A fejlesztéspolitika kiemelt irányelve: megfelelő mennyiségű víz nyerését segíteni az adott térségben. (Részben a klímaváltozás okán, részben az életfeltételek és a higiéné általános javításának kívánalma miatt.) Javaslatunk: ne egyszerűen a víznyerést segítsük, hanem ösztönözzünk a „vízfelhasználás hatékonyságának megtanulására”. (Ez egyébként az európai társadalmakban is ajánlatos program lehet.)
  6. Szükségesnek tartjuk, hogy az EU országai a technikai segítség mellett aktívabban működjenek közre a képzésben. Részben indítsunk szakmunkásképző programokat helyben, részben adjunk ösztöndíjakat az európai egyetemekre a helyi diákoknak.
  7. A programpontok közé kívánkozik a helyi egyházak, mindenekelőtt a szociális és kulturális programokat megvalósító egyházak segítése. Az egyházak nélkül Európában sem lehet eredményes szociális és nevelési politikát folytatni (már látjuk, hogy az állam túlvállalta magát e téren).
  8. A jó tapasztalatok átadása igen fontos. De ennek a programnak legyen része azon hibák feltárása is, amelyeket a fejlett országok követtek el az elmúlt évszázadban: akár a termelés, akár a szociál- és kultúrpolitika, akár a természetgazdálkodás terén.”